|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2022-12-14 00:21:14, szerda
|
| |
| |
Te hologramnál fényesebb humán,
én tefeléd gravitálok csupán!
Jól átprogramoznám a chipedet,
ha űrsiklózni mehetnék veled.
Ígérd meg: nem mész vissza már a Földre,
velem maradsz a Neptunon örökre,
csak rám tekint szkafander-ablakod,
s a PIN-kódodat másnak nem adod.
Énbennem úgy kering a szerelem,
hogy hardverré válik a szoftverem!
Forrás: Mozgó Világ, 2010. február
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nádasdy Ádám |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-05 09:38:21, szerda
|
| |
| |
Nádasdy Ádám: Útban a központ felé
S ha semmiről sem vennék tudomást?
Mennék előre, biccentve jobbra-balra:
kezicsókolom, szervusz, szia.
Meddig jutnék? Lenne-e pofám?
Ha visszaköszönnek, az ő bajuk.
Mennék előre, hajló sás között.
Nem kell érdemi reakció, nem tudok
betérni asztalukhoz. Mind szomszédok,
szevasztok, jónapot. Nézzem az arcokat?
Az utat már tudom, bemagoltam a leckét.
A portás előtt (legfőképp!) merev nyakkal
kell elmenni, nehogy kérdezzen bármit is.
Azt válaszolnám: a Központba, persze.
Ott kell lennem, énrám számítanak.
Lehet, hogy nem számítanak, de arról
most hirtelen nem vennék tudomást.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nádasdy Ádám |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-05 09:29:12, szerda
|
| |
| |
Nádasdy Ádám: A vaksi szemű perspektívái
Bátorság is kell, nem csak merészség,
hogy másképp láss, hogy lassú izzással
pörköljön meg a mások igazsága.
Mennyi kanyarral érünk el oda,
ahol már régen lennünk kellene! -
gondolod, és a magad egyenes
útját próbálod tartani. De átég
térképeden a szeretet parazsa,
meggörbíti a legegyenesebb
akaratot, jól tartott irányt.
És meglátod, vaksi, elhízott szemű,
a reménytelenség isten-hosszú,
hideg perspektíváit, amiken átég,
átég a szeretet, elrontja ezt is,
az elegáns, hosszú fasorokat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nádasdy Ádám |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-05 09:26:21, szerda
|
| |
| |
Nádasdy Ádám: Vízisí
A vízisíre hasonlít a létem:
az is csak sebességben űzhető,
ha lassul, elkezd nevetségesen
merülni, lábán már csak akadály
a síléc, amely addig szárnyakat
adott neki. Kapálódzik hülyén,
mint ázott pók. De amíg fönn hasít,
áll boldogan és büszkén, áll rohanva,
nem tudja, hogyan indult, még kevésbé,
hogy hogy lesz ennek vége? Ha lelassul,
majd ázott pókként kapálódzik ő is?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nádasdy Ádám |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-12 17:05:16, péntek
|
| |
| |
Egyszer csak szembe jön veled és bele szeretsz. Nem a szó szoros értelmében, csak áttételesen. Jönnek a versei, írásai és egyre jobban szereted, valamiért azonosulsz vele...
Nádasdy Ádám - Ott incselkedik
Csak bátran, azt mondom, gyertek utánam,
most megmutatom, hová is jutottunk.
A komplexitást megmásztuk, de tudjuk:
a szemben lévő kisebb dombtetőn
az egyszerűség ott incselkedik.
Mi a fenének kellett úgy sietni.
Kár. Indulhatunk is visszafelé:
maga a magasság nem érdekes.
Meglovagolt komplexitás, kajánság,
kérdéses státuszú önuralom.
A gondolatnak muszáj jól kinézni;
csak ha gyönyörű, izmos teste van,
akkor áll jól neki az egyszerűség.
Hogyhogy nem fájt nekik?
Középhosszú beszélgetésre sajnos
sosem voltam használható. Amit
a büfében a többi hallgatók
egy kávé, mechanikus cigaretta,
vagy egy fullasztó piskótatekercs
mellett lefolytattak. Én hallgatództam,
mondtak ott fontosat is, volt vita -
és megszakadt, kellett órára menni.
Hogyhogy nem fájt nekik? Hát nem olyan,
mint a szeretkezés? Ha felszínes,
ha személytelen és állatias,
én megértem. De ezek belementek,
elmélyültek, hogy aztán félbehagyják.
Micsoda fájdalom, lógva maradni!
Én egész éjszakás beszélgetést
kívántam volna, igen, ugyanarról,
de inkább nem beszéltem senkivel,
bennem maradt. Bennem, ahogy kiléptem.
A napló
A napló hazudik. A napló csak hazudhat,
mert azt mondja, hogy átviszi a múltat,
mint éji fáklyaláng, a megértő jövőbe,
de nem. És nehéz szabadulni tőle,
a helyzet által indokolható
abszurd viselkedéstől. Támadó,
tudálékos barát a napló. Nem csinálom.
Biztos, hogy igazam volt, hosszú álom
a régi, gyógyuló, abszurd viselkedés,
egy élethez méltatlanul kevés.
Nem kell a napló-hűség. Megcsalom magam,
közben tudom: sosem volt igazam.
Forrás: Nádasdy Ádám - Jól láthatóan lógok itt (Magvető, Könyvkiadó, Budapest, 2019).
,,1947-ben születtem Budapesten. (...) Angoltanár és nyelvész lettem, már sok éve a pesti bölcsészkaron tanítok angol nyelvészetet. Később színdarabokat kezdtem fordítani (főleg angolból és főleg Shakespeare-t), ez eléggé elhatalmasodott rajtam. Angolul jól tudok, de sose jutott eszembe, hogy angolul írjak: a magyar sokkal izgalmasabb. Fiatalon sokáig nem akartam írni, mert meleg vagyok és nem mertem ezzel előállni, pedig a szerelemről van a legtöbb mondanivalóm. A világról, országról, boldogulásról sokmindent gondolok, de ezek nekem ritkán verstémák. Istenről is szoktam írni, úgy érzem, van vele kapcsolatom (remélem, ő is így érzi). Első versem 35 éves koromban, 1982-ben jelent meg. (...)"
[Nádasdy Ádám vallomása, amely ,,Verejték van a szobrokon, válogatott és újabb versek, 1976-2009" című kötet fülszövegében olvasható - Magvető Könyvkiadó, 2010.)
Nádasdy Ádám versei úgy szólnak hozzánk, ahogy a barátainkkal beszélgetünk: amikor váratlanul elmondanak valami bizalmasat, és mi tudjuk, hogy most a legtöbb, amit tehetünk, ha meghallgatjuk őket. Csakhogy Nádasdy verseinek olvasásával nem is a szövegekkel, de magunkkal vagyunk figyelmesek: ha odafigyelünk rájuk, magunkról tudhatunk meg valami bizalmasat. A Jól láthatóan lógok itt egy megkapóan eleven verseskönyv a villanófényként felragyogó felismerésekről.
(Forrás: https://magveto.hu/, a ,,Jól láthatóan lógok itt" című kötetről.)
(Szerk.: Cirill Kabin Csaba)
Fotó: Nádasdy Ádám portréja (készítette: Szilágyi Lenke - az idézett kötetben szereplő kép).
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nádasdy Ádám |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-07-25 01:58:03, hétfő
|
| |
| |
Nádasdy Ádám: Maradni, maradni
Az átzuhanás, az megterhelő.
Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,
a megszeretés, a meggyűlölés;
amikor vendégek várhatók,
a boltban a tanácstalan álldogálás,
hogy házigazdává átalakuljak;
a vendégség után pedig a bútor,
mert vissza kell tolni megint privátba.
Ezek a nehezek. Amikor maradok,
az jó: az alvásnak mestere vagyok,
és ébren lenni nagyon szeretek.
Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van
szerelmem, illetve ha nincs.
De átzuhanni egy beállításból
egy másikba, az összekuszál.
Maradni szeretnék, mindig maradni:
ha ébren vagyok, élesen figyelni,
ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;
magányos levesporokat fölönteni,
vagy élettársi szennyest kotorászni.
Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk száján átcsúszni, az horzsolás.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nádasdy Ádám |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
251 db bejegyzés |
| e év: |
970 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2675
- e Hét: 12416
- e Hónap: 22002
- e Év: 90922
|
|
|
Offline
